Feltehetőleg minden ember jónak születik. Minden gyermek szemében ott csillog a boldogság, az ártatlanság. Akkor mégis hol romlik vagy romolhat el? Kezdjük az elején, mikor megkezdődik az élet a születéssel. Egy csecsemő senkinek sem tud ártani. Kisgyermekkorban elkövethetnek kis csínyeket vagy gyermeteg hazugságokat mondanak, kamasz korban már tisztában vannak a következményekkel és, hogy kb. mi merre hány méter...
Az emberek személyiségét nagyon sok minden befolyásolja: elsősorban még a gyermekkorban látott kép a szülőktől, hasonlítani akarnak majd a barátok is meghatározóak lesznek. Jó esetben otthon a gyerek jó példát lát. Hol siklik ki a lábunk alól a talaj és miért nem tudjuk irányítani ezt, és a belső hang miért nem hangosabb, vagy miért nem szól egyáltalán? Mi az ami tévútra csal? Nem, nem az ördögről van szó. Mindig minden agyban dől el, helyesen; helytelenül. Elégedetlenség mindig mindenből több és több kell, talán feleslegesen is, talán nincs is szükségünk az adott tárgyra csak azt hisszük, mert elhitetik velünk...az agy elhiteti velünk?
Nincs olyan ember, aki legalább egyszer ne vétkezne vagy ne követne el hibát legtöbbször nem is kis hibát,el lehet határolni 2 embertípust a jót és a rosszat? Minden bizonnyal ez a két szélsőség van, de mi van közötte van kicsit jó és kicsit rossz? Vannak jó és rossz emberek ez az egy biztos. Amikor kedves vagy segítessz a másikon ez jó, de még ha nem is akarattal megbántassz másokat, talán észre sem veszed ez rossz. Akkor minden ember jó és rossz is tud lenni egyszerre és ez lenne az összhang? Az aranyközépút. Jól esik segíteni és adni, de ne mond, hogy sosem érezted még a kárörvendés édes ízét . Milyen lenne, ha minden ember jó lenne, nem tudnánk milyen a rossz nem lenne viszonyítás ez fordítva is igaz.
Az egész csak arra kell, hogy kereken lássuk az egész életet és tudjuk értékelni a pozitív eseményeket? Minden ember egy kis "kerek" a nagy "kerekben" az egész egy bonyolult kétkarú mérleg érzékeny serpenyőkkel, amelyekre finoman kell pakolni a negatívat és a pozitívat és a rend nem borul fel. Nem egy emberben kell keresni az összhangot,hanem mindenkinek van egy párja a világon és, ha az egyik a legmélyebb depresszióban van a másik kicsattan a boldogságtól? Mindennek van egy felboríthatatlan ellentétes párja, amellyel minden része annak a bizonyos kétkarú mérlegnek, amire senki sem tudja, hogy ki és hogyan pakolgatja a súlyokat és ki kigyáz rá.
Keresni kell a jót sok apró és nagy jó elfeledteti a sok apró és nagy rosszat? Nem egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, de itt a bibi a rossz mindig mélyebben és fájóbban megmarad, mint a jó ez egy genetikailag elfuserált kód lehet. DE talán az egész agyban dől el és mindent a kémia irányít vagy talán a lélek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.