Rózsa nincsen tövis nélkül
Lelkem rózsakertje bimbóba borult,
Égő tűzrózsák lángolnak...
Szemembe nézel, melybe tövis szorult,
Felém nyúlsz s kihúzod...
Szemem mostmár tiszta, mint az óceán,
Melletted nem eshet bajom...
Tövises tested add nekem, engedd, vigyázzak reád!
Engedd, hogy kihúzzam egyenként,
Fájni fog tudom...
Megéri szenvedni a szeretetért,
Békére lelsz az út végén...
S, ha majd testeden a hegek is begyógyulnak,
Együtt merülünk az óceán mélyére...
Egymáséi leszünk s Istennek meggyónjuk azt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.