Amelie Nimphaea

 Alice Csodaországban

Eljött a sötét éj,

Előbb az történt még,

Álmot hozó,

Álommanó,

Szemem pillant,

El is illant.

Pillanatok múlva,

Kiszaladok újra,

Szivárvány alatt,

Királylány matat;

Kincses ládikó,

Kilenc...csábító;

Volt kezében,

Hogy megnézzem.

Enyém ez?

Elég lesz!

Arany benne,

Szavam lenne;

Mihez kezdjek,

Kihez menjek?

Fehér lovon,

Tenyér nyomon;

Szőke herceg,

Ölbe fektet,

Úgy vágtatunk,

Túl szárnyalunk.

Hatalmas kastély:

Az magas, szép.

Virágos kertek,

Világok gyertek;

Boldog vagyok,

Szóljon nagyot!

Tücsök-hegedű,

Ülök egyedül,

Szőke hercegem,

Ölbe vesz engem,

Hajamba túr,

Hatalmas nyúl;

Ugrik felém,

Úgyis lelép...

Nagyot sóhajt,

Van ott óhaj!

Kéne répa! ;

Tényleg tréfa!

Ablakon a királylány,

Aranyosan kiáltván:

Szőke herceg,

Jöjj be kedves!

Fejem kapom,

Enyém vagyon!

-Ne menj el!

-Engedj el!

-De hisz velem vagy!

-Te hiszed azt!

Mágiás csábító,

Ádáz kábító!

Béka szólít;

Én azt ordít...

-Ne félj!

-Nem én!

-Csókot kérek!

-Mocskos féreg!

-Herceg vagyok!

-Remek nagyon...

Mit vétettem?!

Így kérdeztem.

Szemem behunyom...

Egyet megtudok,

Felnézek, herceg,

De édes, kedves!

Szemünk összenéz,

Kezünk összeér!

-Odas pillangó!

Oda pillantok.

Futok utána,

Úton ugrálva;

Felhők csiklandoznak,

Mezők illatoznak,

Kacsint napsugár,

A kis kapudnál.

Ott várok rád,

Hogy áldozz rám,

Egy pár percet,

Megláss kedves.

Nincs palotád,

Kincs, adomány,

Nem zavar.

Felkavar,

Láthatom arcod.

Várhatom arcod,

Mert nem jöttél

Meg sem öleltél.

Csalódtam újra,

Azonos búval,

Mint már annyiszor,

Itt várt Alizod...

A házad előtt,

A bánat megöl.

Nem feledem,

Nem tehetem!

Szemed csillogása,

Eszed villogása,

Homályba vész.

Most vágy kér,

Téged akar,

Még egy nyarat.

Nemet mondok,

Neked ott volt,

Minden velem,

Így sem kellett.

Hónapok telnek,

Jobb napok lesznek.

Újra kék az ég,

Útra kélek én.

Játszom a széllel,

Várom az éjjelt,

Huncut csillagok,

Tudják itt vagyok,

Visszanevetnek,

Tiszta szeretet.

Eljő a reggel,

Megnő a kedvem,

Mosolyt szórok,

Okoskodtok,

Nevetek rajtatok,

Veletek tarthatok?

Mendegélünk,

Egyet értünk,

Meglátom a csigát,

Elvárom azt, vigyázz!

Segítsd őt útjára,

El így utoljára,

Elérjen mindenhova,

Megkérdem, ki lesz ottan?

Szerencsét próbálni megy,

Kedvesét hódítani meg.

Állábán kúszik,

Csigaházán úszik,

Hetedhét országon át,

Kenyerét osztogatván.

Virágot szedek,

Világom pereg,

Fűcsomó mögött,

Tűbohóc hörög,

Hátán alma,

Van ám hangja!

El az útból,

Leszól újból.

Morcos népség ez,

Most is kérvényt tesz.

Jaj, 'kedves' süni,

A neve Tündi.

Ballagok tovább,

Ballagók nyomán,

Eltalál egy dió,

Ez aztán titok.

Én vagyok Lenke,

A véletlenke,

Mindig csak elesek,

Ígyis nevetek.

Távolba nézek,

Álmomba tévedsz,

S kit látok?

Így állok,

Tátott szájjal,

Áldott árnnyal.

Múltam jött,

Újra, Ő!

Hercegem néz,

Engem megkér,

Tartsak vele,

Lakjak vele,

A kiskapunál,

Hol elhagyván.

Adott felelet:

Hagyjon engemet!

Amíg vannak csillagok,

Örökké boldog vagyok.

Csicseregnek madarak;

Ide gyertek madarak!

Énekeljétek meg,

Tévedésemet,

S örömöm,

Örökön!

Útra kélek,

Újra végleg,

Nem állok meg soha,

De a sors mostoha;

Megállok,

-Ez álom!